Anyának lenni nem könnyű, hiszen minden egyes nap új kihívásokkal szembesít minket. A tét pedig nagy. Nem is csoda, ha gyakran feltesszük magunknak a kérdést: vajon jó szülő vagyok? Erre nagyon egyszerű a válasz: igen! Mutatjuk is, miért.

Egész nap talpon vagyunk, egyszerre oldunk meg több problémát, és nem is emlékszünk arra, mikor volt utoljára mindkét kezünk egyidejűleg szabad. Közben pedig amint megállunk szusszanni egyet, azonnal zúdul a nyakunkba a hibátlan anyák mítosza. Nem csoda hát, ha a legnagyobb erőfeszítéseink közepette is hajlamosak vagyunk kételkedni önmagunkban. De ne a tökéleteset kergessük, olyan nem létezik. Nagyon jó azonban akad mindenfelé. Segítünk ezt megtalálni magadban. Nézzük, mi mindenért nézhetsz büszkén tükörbe a nap végén.

Szuper anya vagyok, mert…

...eltalálom a gyermekem ízlését

Anyaként talán az egyik legstresszesebb feladat minél többször eltalálni, gyermekünk mit enne éppen. A menza szóba sem jöhet nála, és egy étterem menüjén is alig talál kedvére valót, a te főztödet mégis többnyire elfogadja? Az ilyen kis sikerek az igazán nagy sikerek egy anya életében, melyeket igenis büszke mosollyal kell nyugtáznunk.

...meg tudom oldani a mindennapi problémákat

Minden nap új kihívásokat jelent a szülőségben. Van, amikor egy farsangi jelmezt kell a megálmodott módon megvalósítani, máskor meg az elromlott kedvenc játékot kell mielőbb „meggyógyítani”. Márpedig ez tőlünk, anyáktól komoly lélekjelenlétet és még több kreativitást igényel. Azért is anya egy gyerek legnagyobb hőse, mert neki valahogy mindig sikerül megoldania ezeket a „vészhelyzeteket”.

...számít a véleményem

Miért ne kételkednél időnként abban, hogy jó anya vagy-e, ha a napjaitokat viták és egyet nem értések kísérik? A gyerekek sokszor automatikusan mondanak nemet a szülői ukázokra, ezekkel a szárnypróbálgatásokkal pedig nincs is baj. Sokkal fontosabb, ha maguktól kopogtatnak be a szobádba, és kérnek tőled segítséget, hogy passzol-e a blúzuk a szoknyájukhoz, vagy hogy milyen virággal lepjék meg a kislányt, aki megtetszett nekik. Ezek alapján biztosra veheted, hogy a legfontosabb szerepedben nagyszerűen állsz helyt.

...a gyermekem nem indul el úgy otthonról, hogy ne adna egy puszit

Ahogy cseperednek a gyermekek, úgy szeretik egyre jobban éreztetni a külvilággal (no meg leginkább szüleikkel), hogy ők bizony készek leszakadni a családról. Minden tini életében eljön az az időszak, amikor nem szeret az „ősökkel” közös programokra járni, sőt, a barátai jelenlétében nem is szívesen mutatkozik velük. De ezeket addig ne vedd a lelkedre, amíg nem lép ki úgy a házból, hogy ne nyomna egy puszit az arcodra elköszönésképp – persze úgy, hogy senki se lássa.

…viszontlátom magam a gyermekemben

Egy szülő számára mindig nagy dilemma, hogy vajon az általa mutatott minták és képviselt értékek célba érnek-e gyermekénél. A legtöbb csemete – főleg ha már térdig jár a dackorszakban – nem szeret hangosan igazat adni a felnőtteknek, amikor azok alapos indokokkal alátámasztva épp keresztülhúzzák a barátokkal közösen szőtt terveiket. De nem is az ilyen helyzetek jelentik az igazi tesztet a szülőségben, sokkal inkább az olyanok, amikor te nem is vagy jelen. Ha egy iskolai konfliktushelyzetben vagy baráti lelkizés közben gyermeked viselkedésében az általad is sokat hangoztatott érvek és értékek köszönnek vissza, akkor bizony legyél büszke magadra, mert valamit nagyon jól csinálsz.